2020. január 8., szerda

5. Rész


A bátyám állt előttem. Mélyen a szemeimbe nézett, halványan elmosolyodott, majd kinézett az ablakon. Nézte a kinti életet és nyüzsgést. Felsóhajtott és újra rám nézett.
-         Nem szívesen teszem ezt, de eljött az én időm is. Vigyázz magadra Destiny. Éld a neked szánt életet és ne hagyd, hogy bárki befolyásolja a döntéseid, vagy magával ragadjon egy másik útra, csak azt tedd, amire a sors vezet- ezzel mosolygott még egy utolsót és szó nélkül, szép lassan porként elszállt, majd végleg eltűnt.
Könnyek gyűltek a szemembe, meredtem a hűlt helyére. A mellettem ülő srác ugyan így nézett, csak éppen rám meredt olyan tekintettel, mint aki kísértetet látott.
-         Egy látó. Ilyen sincs gyakran az emberek közt- mondta, végig engem bámulva.
Értetlen tekintettel ránéztem, mire hátrébb húzódott és sokkot kapott. Megemeltem a kezem, hogy megérintsem, de ő leesett a székről, hátrafele és a földön koppant egyet a feje.
-         Te látsz engem! De az lehetetlen, én démon vagyok!- üvöltötte, majd köddé vált.
-         Winbow kisasszony, lekötelezne, ha az órámon rám figyelne!- mondta a tanár.
-         Elnézést… suttogtam, majd kirohantam a teremből, egyenesen a mosdóba.
A csapnál megmostam az arcom, majd mikor felnéztem a tükörbe sikítva fordultam meg. A tükörképem mögött a hamuszürke bőrű, vörös szemű, óriáskarmú nő állt. Neki estem a csapnak rémültemben, mikor szélesen elvigyorodott, meglendítette a kezét és le akart súlytani rám, de valaki hátulról elkapta. A nő dühében morgott és üvöltött, de félve, káromkodva hátrált az ajtó felé.
-         Te alattomos szemétláda, hagyj engem békén! Te is tudod ki ez a lány! Kötelességed elé vinni!- üvöltött, de a másik alak csak elmosolyodott.
-         Tudom, de nem hagyom, hogy a vérdíj a tied legyen- mondta, majd rám vigyorgott.
Az alak egy férfi volt, vagyis valami olyasmi, leginkább valami gyíkra emlékeztetett, kék, pikkelyes bőrével. Semmit se értettem és rettegtem. Egyik oldalamon egy ijesztő nő áll, előttem pedig egy gyík lény a többi oldalon fal, sarokba szorultam. Becsuktam a szemem, várva mi lesz a vége, de hirtelen egy erősebb fuvallatot éreztem, furcsa, természetfeletti hangot hallottam, majd mikor kinyitottam a szemem egy parkban találtam magam, mellettem megmentőmmel, aki szintén egy elég érdekes, ijesztő lény volt. Nem tudtam mit kéne tennem.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

11. Rész

Ma éjjel újra álmodtam. Újra láttam a fényes csillagot és azt az óriási fekete ködöt, de pár pillanattal később közelebb kerültem hozzájuk...