8. Rész

-         Kedvesem, nézd a jó oldalát, igaz életveszélyben vagy itt a Földön, de a képességed lehetőségeket és hatalmat nyújthat- mondta, megérintve a vállam.

-         Hatalmat?! Hát ezért vagy itt? Ezért segítesz? Te is csak ki akarsz használni, tudtam, hogy benned se bízhatok meg! Senkiben se bízhatok…- sírtam el magam és undorodva elhúzódtam tőle.

-         Gondolhattad, hogy halálom után nem véletlen lettem démon. Ennek ellenére is, azt mondom, hogy használd ki azt, hogy itt vagyok. Nélkülem már rég megöltek, vagy elvittek volna. Ezt egyikünk se akarja… ugye?- vigyorodott el még jobban.

-         Ugye…- mondtam és kinéztem a zsúfolt utcára.

-         Szükségem lehet rád, és neked is rám. Kössünk alkut- nyújtotta a kezét, ami zöld fényt bocsájtott ki és szelet kavart a szobában.

-         Nem leszek senkinek se a bábja és nem fogok alkut kötni egy démonnal… tedd azt, amit jónak látsz. Vagy most, vagy később, de egyszer úgy is meghalok- mondtam komoran, megvonva a vállam, elfordulva tőle.

-         Okos kislány- mondta, mire felnéztem rá.

Kisétált a szobámból dúdolva. Hogy is gondolhattam, akár egy pillanatig is, hogy megbízhatok egy jött-ment, vigyori démonban? A gond, csak az, hogy senki más nem segít és lehet nem is lenne képes megvédeni. Nincs más választásom, vele kell együtt működnöm, ha tetszik, ha nem.

Kisétáltam utána a szobámból, kíváncsi voltam, hova ment, itt van- e még. A vigyori démon a konyhában volt és az edényekkel csörömpölt.

-         Te meg mit működsz?- kérdeztem elmosolyodva, az ajtófélfának dőlve.

-         Gondoltam megéheztél, csinálok egy kis jambalaya- t, remélem, szereted- mondta nevetve.

-         Még sose kóstoltam- mondtam odalépve hozzá, kíváncsian nézve, mit alkot.

-         Ohó, akkor most, majd megkóstolod! Az anyám tudott egy nagyon jó jambalaya receptet, biztos te is imádni fogod! Egyszer véletlen olyan csípősre csinálta, hogy majdnem belehalt- nevetett szadista módon.

-         Engem is meg akarsz ölni vele?- kérdeztem nevetve.

-         Nem kedvesem… még nem- mondta mosolyogva.

-         Bár lehet, egyszerűbb lenne- mondtam az ablakhoz lépve.

-         Ne hidd, hogy olyan jó meghalni. Sose tudhatod, hova kerülsz végül, mi lesz veled. Itt maradsz, mint szellem, vagy démon, vagy a mennybe, vagy a pokolba kerülsz- mondta komolyan, mögém lépve, kezeit a vállamra téve.

-         Te hogy lettél démon?- kérdeztem a szemébe nézve.

-         Az egy hosszú történet, de főzés közben elmesélem, gyere- mondta mosolyogva és az asztalhoz vezetett.

Leültetett, ameddig ő ügyködött az étellel és elkezdett mesélni. Mindig is elég szadista volt, ezt mivel a munkájában, mint rádióbemondó, nem tudta kiélni, ezért vadászott szabadidejében. Imádta, amit csinál, főként szarvasokra vadászott, gyűjtötte a koponyákat, valószínűleg ezért hasonlít most egy szarvasra.

Egy idő után nem érezte elégnek az állatok gyilkolását, így bele kezdett az emberek életének kioltásába. Ez lett az új szenvedélye, így nem is volt kérdés, halála után hova kerül.

-         Szóval te a pokolban voltál, de hogy kerültél ide?- érdeklődtem.