9. Rész

-         Nos, maradjunk annyiban kedves, hogy vannak lehetőségek fellógni. bizonyos ügyek érdekéért, vagy csak úgy, és a most uralkodó fejvesztettséget, többen is kihasználják a saját érdekeikért történő feljutásért- magyarázta.

-         Neked mi volt a célod?

-         Főként, hogy megtaláljalak és megakadályozzam, hogy elé vigyenek. Nem tudom, mi lehetsz, de ha vérdíj van a fejeden, biztos fontos. Lehet, van eltitkolt erőd, csak te se tudsz még róla- magyarázta.

-         Szóval te reménykedsz, hogy van, és azt szeretnéd felhasználni… hajrá, szedd ki belőlem, akkor a tied- mondtam nevetve.

-         Nem foglak még bántani, előbb meg kell tudnunk ki és mi vagy, de ez ráér, most együnk, kész a mesterművem- mondta és büszkén hozta elém az ételt.

-         Furcsa vagy te nekem Alastor, kezdelek megkedvelni, még, ha teljesen gonosz szándék is vezényelt ide hozzám. Köszönöm, hogy megvédtél és még mindig itt vagy velem. Szeretném, ha velem maradnál, bármit is tervezel- mondtam mosolyogva a démonnak.

-         A legnagyobb örömmel kedvesem- vigyorodott el.

Boldognak éreztem magam, a bátyámra emlékeztetett. Tud szinte bármilyen témáról beszélni és, ha nem is érdekli, legalább úgy tesz, mintha érdekelné, amit mondok.

Estéig beszélgettünk, megtudtam miket tett a pokolba, amiért sokak rettegnek tőle. Egy vérbeli pszichopata.

-         Nem vagy még fáradt?- kérdezte.

-         Egy kicsit. Jobb lesz, ha lefürdök- mondtam mosolyogva.

-         Szeretnéd, hogy estére magadra hagyjalak?

-         Alastor… egy hete halt meg a bátyám, örülök, hogy megtört a csend. Ráadásul démonok vadásznak rám, még jó, hogy nem szeretném, hogy elmenj- mondtam nevetve.

Alastor csak mosolygott, én pedig bementem a fürdőszobába. Szokásom szerint bezártam az ajtót, majd letusoltam és hajat mostam.

Épp a zuhany alatt álltam, mikor csörömpölést hallottam. Kiléptem a zuhany alól és törölközőbe csavartam magam. Azt gondoltam, Alastor verhetett le valamit, így nem szenteltem rá sok figyelmet. Felöltöztem és mikor letöröltem a párát a tükörről meg állt a szívem.

Egy széles vigyorú, kutyafejű, nagyjából három méter magas lény tornyosodott felém. Sikítani akartam, de neki vágott a falnak, ami óriási csörömpöléssel járt.

-         Destiny?!- hallottam kintről Alastor hangját.

Mivel nem válaszoltam és nem tudta kinyitni az ajtót, egy pillanat alatt berobbantotta. Alastor tekintete teljesen elborult. Az arcán még mindig ott ült a vigyor, de a szemei kereke lettek és sokkal jobban izzottak, az agancsai megnőttek, körülötte pedig fekete füst gomolygott.